Kulcsszókutatás magyarul, ingyenes eszközökkel

A Kulcsszótervező legfontosabb oszlopa a „havi átlagos keresések”. A hivatalos definíciója két olyan részletet tartalmaz, amit ha nem tudsz, rossz döntést hozol.

Az első: ez tizenkét hónap átlaga. Alapértelmezésben a Google egy teljes év keresési adatát átlagolja. Egy szezonális kifejezésnél — mondjuk „télikabát” vagy „ballagási ajándék” — ez semmit nem mond arról, mi történik a csúcshónapban. Az átlag ott van a mélypont és a csúcs között, és egyik időszakot sem írja le.

A második: nem egyetlen kulcsszó számát mutatja. A Google szövege szerint az érték a kulcsszóra és annak közeli változataira vonatkozik. Vagyis a helyesírási hibák, az egyes és többes szám, az ékezetes és ékezet nélküli írásmód mind ugyanabba a számba olvad össze. A „pontos keresési szám” fogalma tehát önmagában illúzió — nem azért, mert a Google titkolja, hanem mert a mutató eleve összevont.

Ehhez jön egy harmadik, ritkán emlegetett tény: az „alacsony keresési mennyiség” állapotot a Google globális keresésszám alapján állapítja meg, az elmúlt tizenkét hónapra visszanézve. Egy magyar nyelvű kifejezés ezért sokkal hamarabb kerül ebbe az állapotba, mint egy angol — nem azért, mert itthon senki nem keresi.

Amit a fizetős eszközökről érdemes tudni: az Ahrefs saját mérése szerint a keresésimennyiség-becslésük a vizsgált kulcsszavak nagyjából 60 százalékánál volt közel pontos, a Kulcsszótervezőé 45 százalékánál. Ez az eladó mérése a saját termékéről, tehát óvatosan — de még a legkedvezőbb önértékelés is azt mondja, hogy az esetek jó harmadában téved. Kis nyelvi piacon, mint a magyar, a kattintásfolyam-alapú modell kevesebb mintából extrapolál, ami valószínűleg tovább rontja a képet. Ezt hivatalos forrás nem mondja ki — de a Semrush maga jelzi, hogy a kisebb adatbázisok frissítése tovább tarthat.

A Kulcsszótervezőben van egy „verseny” oszlop alacsony/közepes/magas értékkel. Rengeteg hazai anyag SEO-nehézségként hivatkozik rá. Nem az.

A másik félreértett oszlop a licitjavaslat. Az „oldal tetején található hirdetés ajánlata” alsó értéke a hirdetők által historikusan fizetett licitek 20. percentilisének közelítése, a felső a 80. percentilisé, mindkettő az elmúlt harminc napra visszanézve. Ez nem a te kattintási költséged lesz, és nem garantált ár. Ha a tényleges hazai árakra vagy kíváncsi, arról külön cikkben írtam.

A Kulcsszótervező becsül. A Search Console mér. Megmutatja, milyen kereséseknél jelent meg az oldalad, hányan kattintottak, és milyen átlagos pozícióban voltál. Ingyenes, és ha még nincs beállítva, ez a legjobban megtérülő fél óra a marketingedben.

Négy korlátja van, amit ismerni kell. A táblázat legfeljebb ezer sort mutat. Az adat kettő-három napot késik. A jelentések az URL-ek reprezentatív mintáját fedik le, nem mindet. És a ritka vagy személyes információt tartalmazó kereséseket a Google adatvédelmi okból egyszerűen kihagyja a listából.

Egy másik beállítás, ami csendben megváltoztatja a számaidat: az összesítési szint. Tulajdon szinten a Google lekérdezésenként egyszer számol, oldal szinten minden egyedi URL-t külön. Ezért lesz az átkattintási arány tipikusan magasabb tulajdon szintű nézetben. Ha két riport nem egyezik, kilencszer a tízből ez az oka. Arról, hogy mikor érdemes egyáltalán a kattintást nézni, és mikor nem, itt írtam bővebben.

Itt van egy jó hír és egy kellemetlen.

A jó hír: az ékezet nem számít. A Google hivatalosan a hasonló változatok közé sorolja az ékezeteket és a kiejtési jeleket — az „olcsó” és az „olcso” hirdetési szempontból ugyanoda fut be. Ugyanígy kezeli a helyesírási hibát, az egyes és többes számot, a rövidítéseket és a szórendet: a „piros autó” és az „autó piros” a Google saját példája szerint redundáns változat, és egy aukcióban csak az egyik vesz részt.

A kellemetlen: a magyar ragozásról a Google hallgat. A hasonló változatok között említi a szótöveket, de sehol nem állítja, hogy a magyar toldalékrendszert — „kulcsszókutatást”, „kulcsszókutatásról”, „kulcsszókutatásához” — egy kulcsszónak kezelné. Ugyanez igaz a szóösszetételre: hogy a „kulcsszó kutatás” és a „kulcsszókutatás” egynek számít-e, egyetlen hivatalos oldal sem mondja meg.

Ez nem elméleti probléma. Azt jelenti, hogy magyar nyelven a kulcsszólistádat méréssel kell validálnod, nem feltételezéssel: vedd fel mindkét alakot, futtasd két hétig, és nézd meg a keresési kifejezések jelentésében, mi jött be valójában. A kizáró kulcsszavaknál ez különösen fontos, mert ott a Google kifejezetten leszögezi, hogy a hasonló változatok nem érvényesek — ott tényleg minden alakot külön kell felvenned.

Kell futó kampány ahhoz, hogy pontos számot lássak a Kulcsszótervezőben?

Sokan állítják, de a Google súgójában ez sehol nincs leírva. A hivatalos oldalak csak két okot neveznek meg az adathiányra: a bizalmas kategóriákat és a nagyon alacsony keresési mennyiséget. Aki konkrét szabályt mond erről, az nem a Google-től tudja.

Miért mutat a Trends nullát egy olyan kifejezésre, amit biztosan keresnek?

Mert a Trends az alacsony forgalmú kifejezéseket nullaként jeleníti meg, és eleve mintán dolgozik, nem a teljes adathalmazon. Magyar kifejezéseknél ez gyakori. A nulla itt nem azt jelenti, hogy senki nem keresi.

Elég a kulcsszókutatáshoz az ingyenes eszköz?

Egy magyar kis- és középvállalkozásnak jellemzően igen. A Search Console adja a valós adatot, a Kulcsszótervező a nagyságrendet, a Trends a szezonalitást. A fizetős eszközök nagyobb kulcsszóadatbázist és versenytárs-elemzést adnak — ami hasznos, de nem előfeltétele az indulásnak.

Miért nem egyezik a Search Console diagramja a táblázattal?

A Google szerint ez általában az összesítés különbségéből adódik. A diagram és a táblázat nem ugyanúgy számol, és az anonimizált lekérdezések kimaradnak a táblázatból, miközben a diagram összegében benne vannak.

Ha jó a pozícióm, miért nem látom magam a keresőben?

Mert az átlagos pozíció átlag. A tényleges találat függ a keresés idejétől, helyétől, az eszköztől és a felhasználó előzményeitől. A saját keresgélés egyébként is rossz mérőeszköz — a hirdetéseknél kifejezetten káros is.