Belső linkelés a szabályok, amik nincsenek

A Google nem kap listát a világ összes oldaláról. A saját szavaival: „Nincs központi nyilvántartás az összes weboldalról, ezért a Google-nek folyamatosan keresnie kell az új és frissített oldalakat.” Ezt a folyamatot URL-felfedezésnek hívják.

És itt jön a lényeg: „A Google elsősorban olyan oldalakról származó linkeken keresztül találja meg az oldalakat, amelyeket már bejárt.” Sőt, egy még erősebb mondat az alapútmutatóból: „Valójában a Google által naponta talált új oldalak túlnyomó többsége linkeken keresztül kerül elő.”

Van egy második haszna is, amit a Google a kezdő útmutatóban ír le: a linkek adnak kontextust. A kérése szó szerint az, hogy „segíts a Google-nek megtalálni a kapcsolódó oldalakat”, és hogy a linkelt oldalak tartalmilag is összefüggjenek. Egy blogcikk, amiről semmi nem mondja el a keresőnek, hogy melyik szolgáltatásodhoz tartozik, magában áll.

Vagyis a belső linkelés nem rangsorolási trükk, hanem az az út, amin a Google eljut a cikkedhez. Ha egy oldaladra semmi nem mutat, akkor az legjobb esetben is csak az oldaltérképből kerül elő — amire viszont a Google kimondja, hogy „nem garantálja, hogy minden elem bejárásra és indexelésre kerül”.

Amit követ: a sima <a href="...">, relatív úttal is — és jó hír, hogy az onclick jelenléte nem baj, ha a href ott van mellette. JavaScripttel dinamikusan beszúrt link is rendben, ha ugyanígy néz ki.

Amit nem követ: a <span href="..."> (mert nem <a> elem), a href nélküli <a onclick="...">, a keretrendszer-specifikus attribútumok href nélkül, és a href="javascript:..." formák.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a „Tovább” gombok, a „Továbbiak betöltése” és a végtelen görgetés mögötti tartalom a Google számára gyakran nem létezik. Webshopnál a lapozásra a Google kifejezetten <a href> linkeket ír elő minden következő oldalra.

Amire viszont nincs Google-forrás: hogy a belső linkek hány százaléka legyen pontos egyezésű, hogy egy oldalra csak egyféle horgonyszöveggel szabad linkelni, vagy hogy csak az oldalon szereplő első link horgonyszövege számítana. Ezek iparági feltételezések.

Magyar szempontból egy hasznos részlet az URL-ekről: a Google kifejezetten ajánlja, hogy „használj a közönséged nyelvén lévő szavakat az URL-ben” — tehát a magyar szó rendben van. A nem ASCII karaktereket viszont százalékkódolva kéri, amit a gyakorlatban a rendszered elvégez. Szóelválasztásra kötőjelet ajánl, nem alulvonást. A ragozott magyar horgonyszövegről nincs semmilyen hivatalos állásfoglalás.

Az „árva oldal” sem Google-fogalom — a dokumentáció nem használja ezt a kifejezést. Amit körülír: nagy webhelyen „nehezebb biztosítani, hogy minden oldalra mutasson legalább egy másik oldal linkje”. A jelenség tehát valós, csak a neve iparági.

Megtalálni viszont tudod: a Search Console belső linkek jelentése megmutatja, melyik oldaladra mutat a legtöbb link a saját webhelyedről. A Google szerint arra való, hogy ellenőrizd, a fontos oldalaid megfelelően be vannak-e linkelve. A Search Console alapjairól külön cikkben írtam.

A három link-attribútum 2026-ban: a sponsored a fizetett elhelyezésekre, az ugc a felhasználók által beküldött tartalomra (hozzászólások, fórumbejegyzések), a nofollow pedig akkor, ha a másik kettő nem illik, és nem szeretnéd, hogy a Google összekapcsolja az oldaladat a hivatkozott oldallal. Kombinálhatók, és 2020 márciusa óta jelzésnek számítanak, nem utasításnak.

De ami belső linkelésnél fontos: a nofollow hivatalosan nem erre való. A Google mondata egyértelmű: „A saját webhelyeden belüli linkekhez használd a robots.txt disallow szabályt.” A „PageRank-szobrászat” fogalom pedig egyáltalán nem szerepel a mai dokumentációban.

Az oldaltérkép nem helyettesíti a linkelést. A Google szövege: „Ha a webhelyed oldalai megfelelően vannak linkelve, a Google általában felfedezi a webhelyed nagy részét.” Sitemapot akkor ajánl, ha nagy a webhely, ha új és kevés külső link mutat rá, vagy ha sok médiatartalmad van. Körülbelül 500 oldal alatt, alapos belső linkeléssel nem feltétlenül szükséges.

Egy gyakorlati sorrend, ha most kezdesz neki: először nézd meg a Search Console belső linkek jelentésében, mely oldalaidra mutat a legkevesebb link — ezek a legveszélyeztetettebbek. Utána ellenőrizd, hogy a menüd, a lapozód és a „továbbiak” gombjaid mögött tényleg <a href> van-e. Csak harmadik lépésben érdemes a horgonyszövegeket csiszolni: a nem létező linket ugyanis a legszebb horgonyszöveg sem menti meg.

A morzsamenü strukturált adata négy kötelező mezőt kér: a lista, a pozíció (az 1-es az út eleje), a név és az URL — utóbbi az utolsó elemnél, az aktuális oldalnál nem kötelező. És egy jó tanács a Google-tól: a morzsamenü a tipikus felhasználói utat tükrözze, ne az URL-szerkezetet másolja.

Hány belső link legyen egy cikkben?

Erre nincs Google-forrás. A használható szempont az, amit a Google ír: a linkek ne zsúfolódjanak egymásra, és a horgonyszöveg mondja meg, mi van a másik oldalon. Ha egy link nem segít az olvasónak, nem kell.

Rontja a linkem, ha JavaScriptes gomb?

Ha nincs mögötte <a href>, akkor a Google számára nem link. A feltérképezők nem kattintanak gombokra — ezt a Google szó szerint kimondja.

Használjak nofollow-t belső linkeknél?

A Google szerint nem: saját webhelyen belül a robots.txt disallow szabály a hivatalos eszköz. A nofollow egyébként sem indexelés-tiltás — a céloldal más úton továbbra is felfedezhető.

Elég a sitemap, ha nem linkelek belülre?

Nem. A Google a linkeket nevezi az elsődleges felfedezési útnak, a sitemapnál pedig kimondja, hogy nem garantálja az indexelést.

Ragozhatom a horgonyszöveget magyarul?

Erre nincs hivatalos állásfoglalás — a Google ajánlásai nyelvfüggetlenek: legyen leíró, tömör, és ne kulcsszóhalmozó. A természetes mondatba illeszkedő, ragozott forma ennek megfelel.